Ádám és Anna még suliba jártak, mikor megismerték egymást. Vagyis csak elméletben, hiszen épp nyári szünetük volt. Mindkettejük családjának nyaralója volt abban a vidéki kisvárosban, ahol ez a történet játszódik, így elég közel voltak egymáshoz a vakáció alatt. Testvérek, illetve helyik srácok és lányok is voltak a nyaranta feltámadó kis csapatban, amelynek egyetlen célja volt: a lehető legjobb hangulat megteremtése. Törzshelyük egy diófa volt, amelynek zöldellö, földig leérő lombjai remekül elfedték a kis csapatnyi fiatalt. Ádám és Anna tehát sok időt töltött együtt, remekül érezték magukat, nagyon közel álltak egymáshoz.
Egy évvel később már kezdett másról is szólni ez a dolog, hiszen az ember 14-15 évesen már aktívan érdeklődik a másik nem iránt, ezalól pedig nem volt kivétel a főszereplő párosunk sem. Sokat beszélgettek szerelemről, szexről és egymásról is, aztán egyik délután megtörtént az, amire számítani lehetett, de mégsem várta egyikük sem: épp a diófa alatt beszélgettek, mikor elcsattant az első csókjuk. Abban a pillanatban megállt körülöttük az idő, mintha hosszas percek teltek volna el azalatt a pár másodperc alatt, amely másodpercek végül a távolodú múltba vesztek. Ezek a csókok idővel rendszeressé váltak, egyre ügyesebbek lettek, egyre jobban élvezték az egészet, ám hamar elrepült az augusztus, így útjaik is újra elváltak. Ráadásul Ádám nem sokkal később azt is megtudta, hogy Anna szülei elváltak, így a házuk is látogatók nélkül maradt három teljes évig.
Ádám már a 11. osztályt is elvégezte, de hiába telt el három év, még mindig aktívan emlékezett Annára. Sajnos nem tudott róla semmit, mert egy elérhetősége sem volt a lányhoz, hiába kereste őt sokat közösségi oldalakon. Szóval a 11. osztálynak vége volt, Ádám pedig ismét vidéken vakációzott, mikor július végén egy ismerős autót látott meg az egyik ház előtt. Anna édesapja volt az. Ádám nem is tétlenkedett, már futott is a ház felé.
- Szép napot Balázs bácsi! - köszönt Ádám.
- Szia Ádi bácsi! - érkezett a vicces válasz, amin jót nevettek, hiszen már régóta tegeződtek, csupás egymás ugratására használták ezt a köszönést.
- Szabad érdeklődnöm, hogy Anna hogy van? - kérdezte egyből a köszönés után Ádám.
- Nos...Anna jól van, szerencsére Ildivel (Anna édesanyjával) is sikerült kibékülni, ezért úgy határoztunk, hogy lejövünk ide két hétre, ahogy a régi szép időkben tettük. Én azért vagyok itt, hogy felkészítsem a házat, Annáék két nap múlva érkeznek majd.
Még tartott egy ideig a beszélgetés, de Ádám már csak arra tudott gondolni, hogy 3 év után ismét láthatja a lányt, akivel annyi forró pillanaton vannak már túl. Persze ez egyben meg is ijesztette, mert fogalma sem volt, hogy Anna hogyan fog hozzá viszonyulni.
Végül eljött a hétfő, délután pedig megérkezett az autó, amire Ádám annyira várt. A fiú felmászott a diófa legtetejére, ahonnan rá lehetett látni az érkező lányra, szíve már a torkában dobogott, előtörtek belőle az emlékek, de úgy érezte, hogy képtelen lenne csak úgy odamenni hozzá. Pár perccel később Anna kilépett a ház ajtaján és a fa irányába indult. Ahogy közeledett, felnézett a csapat régi kis bunkerére és a tetéjén meglátta Ádámot, akinek egyre hevesebb szívverését már majdnem az egész környék hallotta. Anna a lombok alá bújt, Ádám lemászott az ágakról és összenéztek...
Percekig nézték egymást, majd Anna közelebb lépett és szorosan megölelte a fiút. Mindkettejük szíverős leesett egy-egy hatalmas kő, hiszen a félelmeikkel ellentétben minden simán ment a nagy találkozáskor. Ezután a földre huppantak és beszélgetni kezdtek. A sztorik mások voltak, de érzésre mégis olyan volt, mintha az a bizonyos nyár elevenedne meg. Boldogok voltak, megbeszéltek minden alap dolgot, aztán rövidesen az intimitás került előtérbe. Ádám elmesélte, hogy épp nincs barátnője, a múltban viszont három is volt, így a lány nyugtázhatta, hogy Ádám valószínüleg jóval tapasztaltabb lehet, mint ő. Ezután Anna is bevallott valamit: ő sem volt már szűz, de csak egy barátja volt, aki csúnyán átverte, ezért az ismerkedést és a szerelmeskedést picit parkolópályára tette, viszont elhintette, hogy örülne valakinek, aki megmutatja neki, hogy milyen a jó szex...
Egészen konkrét jelek mutatkoztak arra, hogy a kémia nem csak megmaradt, de még jobb is lett, viszont a Nap lassan aludni tért, így mindketten hazafelé indultak. Egy nagy öleléssel köszöntek el, ezután picit eltávolodtak, mélyen egymás szemébe néztek és lassan csókolózni kezdtek. Nyelveik finoman összefonódtak, karjaik erősen összetarották őket, lelkük pedig már fentről nézett vissza rájuk. A fülig érő mosolyok közt azért annyit még megbeszéltek, hogy másnap délután is taliznak, majd még egy heves csók következett és el is búcsúztak.
Lassan telt a másnap, mindkét tini csak az estét várta. Ádám délelőtt még elment egy közeli drogériába, hogy nélkülözhetetlen kellékeket szerezzen, de ezen kívül eseménytelen volt a nap. Este 7-re beszélték meg a talit, mert ez az időpont még elég korán volt ahhoz, hogy fény is legyen, de már senki sem volt az utcán, aki zavarhatott volna. Ádám zsebre vágta a szükséges dolgokat, vállára csapott egy törölközőt és megindult a diófához.
Nagyjából egyszerre érkeztek. Ádám ekkor vette észre, ekkor realizálta, hogy Anna egy cuki kislányból egy érett csajjá formálódott, akinek vonzó teste, formás mellei és gyönyörű arca van. Haspólóban és miniszoknyában érkezett, a srác majdnem belebolondult a látványba. Alig értek be a lombok alá, máris egymás karjaiban csókolóztak, kezeik pedig vadul simogatták egymást. Egyszer csak Anna magához húzta a fiút és a fülébe súgta:
- Amúgy nincs rajtam bugyi...
Ádám egy mélyet sóhajtott, egyik kezét a lány belső combjára tette, lassan felfelé indult, pár másodperccel később pedig már egész tenyerével érezhette, hogy a lány puncija tocsog a nedvességtől. Lassú simogatás kezdődött, Anna egyre többször remegett még, apró hangokat is hallatott. Ádam időről időre egy-két úját is bedugta a forró nemiszervbe, ami a lányt újabb halkabb sikolyokra késztette. Pár percig ment ez így, mikor Anna váratlanul a puha talajra térdelt, egy mosoly keretében letolta a srác nadrágját és csak ennyit szólt:
- Most én jövök...
Anna a puha, meleg kezébe vette a fiú farkát és milliméterről milliméterre húzta hátra a bőrt a hímvesszőn. Ádám szinte menten elélvezett, de tartania kellett magát, hogy ne szálljon el minden ereje már az előjátéknál. Anna meglehetősen jól orálozott, technikáját tanítani lehetett volna, ráadásul ő is élvezte a dolgot. Végre volt valaki, akinek őszintén akart gyönyört okozni. Végül Ádám állította le Anna produkcióját, hiszen már majdnem elélvezett, továbbá úgy érezte, hogy most ő is szeretné a partnerét kényeztetni. Teljesen meztelenre vetkőztette a lányt, a magával hozott törölközőre fektette, szétnyitotta a lábait és puszigatni kezdte a kéjtől izzó puncit. Ádám nem állt meg itt, ő is orálozni kezdett, ami Annát is az élvezés határára sodorta. Nyelve fel-alá járt, ujjai ki-be csúszkáltak, kényeztetésének áldozata pedig fel-fel sikított.
- Már eléggé ellazultam, inkább tedd be! - mondta elhaló hangon Anna, aki már képtelen volt tovább várni.
Ádám erre elővette az óvszer, gyorsan felhelyezte, hosszan megcsókolta a lány és lassan a hüvelybe csúsztatta szerszámát. Az érzés mindkettejük vérét felforralta, a kezdeti finomkodás pedig kemény szexbe torkollott. Ádám pumpált, Anna belemozgott a lökésekbe, a diófa pedig majdnem kidőlt az alatta felszabaduló energiák miatt. Ádám egyre mélyebben volt Annában, a kettejük közti kapcsolat végre kiteljesedett, az érzés pedig felülmúlhatatlanul jó volt. A remek előjáték miatt csak pár percet töltöttek a mennyben, ezalatt Anna kétszer is elment, Ádám pedig minden erején azon volt, hogy az az egy is minél később jöjjön. Anna harmadik élvezését és az ezzel együtt járó összehúzódást viszont már ő sem bírta ki, így hatalmasat élvezett a biztonságot nyújtó gumiba. Percekig csak lihegtek, miközben a lenyugvó Nap vöröses-arany színekkel világította át a levelek közti réseket, pont úgy, ahogyan évekkel korábban is. Nagy nehezen visszaöltöztek, de nem tudtak mit mondani, csak szorosan megölelték egymást. Ezután Anna még adott egy csókot, kibújt a lombok alól, távolodó sziluettje pedig lassan eltűnt a félhomályban.
Ádám sem maradt már sokáig. Egy ideig bámulta a diófát, aztán hazament, elterült az ágyán és már csak másnap ébredt fel. Kábán ébredt, de szemei kipattank a gondolattól, miszerint a két hétből még csak egy nap telt el.