Jennifer Morgan átlagos nő volt. Az élete úgy alakult, ahogy elvárható volt. A gimnázium után tovább tanult, több végzettséget is szerzett és ahogy teltek az évek egyre jobb állásokat kapott. Jelenleg egyedül élt, egy kis lakásban, amit biztonsággal ki tudott fizetni és a bérleti díj meg a számlák mellett magára is tudott a fizetéséből fordítani. Nem volt sok tartós kapcsolata, a legtöbb egy éven belül véget ért, de Jennifer nem bánta. Inkább volt egyedül, minthogy boldogtalan legyen, mint az anyja, aki csak megszokásból élt az apjával. A szülei sokat veszekedtek kis dolgokon, de ez mindig is így ment, már Jennifer gyerekkorában is. Egyikük sem akart igazán változtatni ezen, a válás szóba se került a családban.
Jennifer jelenleg egy állatorvosi rendelőben dolgozott egy idősödő orvos asszisztenseként. Imádta az állatokat, még az olyan egzotikusakat is, mint a kígyók vagy az egyre népszerűbb pókok. Ezeket a fajokat nagy csodálattal és kellő tisztelettel szemlélte. A munkaideje igen változatos volt, sokszor éjszaka is bent kellett maradnia megfigyelni a lábadozó kiskedvenceket, de ő ezt szívesen vállalta, tudta, hogy semmi nem fogható egy állat hálájához vagy a gazdik öröméhez, amikor gyógyultan viszontlátják a szeretett kisállatukat. Azonban még egy olyan nyugalmas élet is a feje tetejére állhat, mint Jenniferé és ehhez nem kell más, mint egy másik ember, aki gondoskodik a kalandokról.
Kora reggel volt, amikor kilépett az állatorvosi rendelő ajtaján a forgalmas utcára. Előző este éjszakás műszakban dolgozott és most fáradtan gondolt az ágyára és a puha párnákra. Azt tervezte, hogy hazamegy, alszik pár órát, aztán elmegy a fodrászához, az előre megbeszélt időpontban. Jól szeretett volna kinézni aznap. Osztálytalálkozóra kapott meghívást kora estére. Meglepte, hogy sikerült megszervezni, mert az előző, ami az első lett volna, elmaradt. Elmerengett azon a tíz éven, ami a gimnázium vége óta eltelt. Szinte egy pillanatnak tűnt az egész. Kissé tartott az estétől. A volt osztálytársairól nem tudott sokat, csak néhány emberrel futott össze véletlenül, mindenki élte a saját életét és persze ott voltak azok az információk amiket a facebookról szedett össze. Többeknek gyerekük lett, páran külföldre költöztek vagy nagyon távol. A gimis barátaival is már csak ünnepnapokon beszéltek. Érdekelte, hogy mi történt ezekkel az emberekkel, akik egykor az élete részei voltak. Ahogy rájuk gondolt, újra 18 évesnek érezte magát és megnyugtatta a tudat, hogy az alkoholt azóta már jobban bírja.
A találkozó este hatkor kezdődött. Jennifer pontosan érkezett, mint mindig. A helyszín a régi iskolájukban volt, a drámatagozatosok osztálytermében. Az volt az iskola legnagyobb helyisége, a tornatermet leszámítva. Az, ami egykor Jennifer osztályáé volt túl kicsi lett volna egy ilyen rendezvényhez, éppen csak elfértek benne az asztalok és a székek. Jennifer zavartan nézett körbe ismerős arcok után kutatva. Rögtön megpillantott két nőt és egy férfit, akiket azonnal felismert. Ők szervezték az estét. Odalépett hozzájuk és üdvözölte őket, kedvesen fogadták és beszélgetni kezdtek. Aztán pár perc múlva megérkezett Jennifer legrégebbi barátnője Maggie és kis sikkantással kísérve a lány nyakába vetette magát. Az este ezek után kellemesen folytatódott, majd befutott néhány későn érkező. Jennifer rájuk pillantott. Két lány volt az. Az egyikük teljesen hidegen hagyta, soha nem voltak jóban, a másik lány megjelenése viszont szinte megbénította. A szíve hangosan dörömbölni kezdett a bordáin, a gyomra pedig fájdalmasan összeugrott. Abigail Benson még gyönyörűbb lett, mint amilyen volt. Hosszú, sötétbarna haja kiengedve a háta közepéig ért. Szolid, de elegáns nadrágkosztümöt viselt, amely tökéletesen illett a testére. Ahogy Jennifer ránézett, mintha megérezte volna, a körülötte álló embereket akaratlanul is figyelmen kívül hagyva, azonnal viszonozta a pillantást. Jennifer érzete, hogy elpirul. Abigail-el nagyon szoros volt a kapcsolatuk a gimnáziumban. Mindent megosztottak egymással és volt valami a lányban, amitől Jennifer úgy érezte, hogy bármire képes. Aztán a vizsgák után Abigail külföldre költözött a családjával és megszakadt a kapcsolatuk. Jennifer sokat szenvedett miatta, hiányzott neki és évekig tartott mire eljutott odáig, hogy nem gondolt rá minden nap. Ez a pillantás teljesen felkavarta, titkon remélte, hogy Abigail eljön, de egyáltalán nem számított rá. Hiszen külföldre költözött – gondolta.
Jennifer hátat fordított Abigailnek és sietve elvett még egy pohár pezsgőt, majd megkereste Maggiet a tekintetével, aki öt másik emberrel beszélgetett és hozzájuk csapódott. Régi iskolai történeteken szórakoztak. Jennifer szinte oda se figyelt. A buborékokat nézte a poharában és küzdött a felszínre törő emlékeivel. Abigail és ő tequilát isznak este, az iskola mögött, egymásba kapaszkodnak és a tömeggel együtt ugrálnak egy koncerten, Abigail nevet a pizsamáján, Abigail az ujjaival fésüli a haját, Abigail ajkai közelednek az övéhez. Jennifer szorosan behunyta a szemét, hogy elűzze a képeket. Megpróbált a beszélgetésre koncentrálni. Maggie az első és egyetlen házibuliról beszélt, amit a szülei házában tartott. Másnap akkora volt a rendetlenség, hogy soha többet nem engedték meg neki. Ekkor Jennifer egy fájdalmasan ismerős hangot hallott a háta mögött. Abigail üdvözölte őket. A többiek rést nyitottak a körön és a következő pillanatban már ott állt Jennifer mellett. A társaság rögtön faggatni kezdte Abigailt az életéről. Jennifer hallotta, ahogy a különleges masszázstechnikákról mesél, amiket megtanult. Tehát masszázzsal foglalkozik, szűrte le Jennifer a tömör lényeget, de egyáltalán nem nézett a lányra és közben kéretlen képek furakodtak az elméjébe Abigailről munka közben. Kezdett pánikba esni, úgy érezte nem kap levegőt ezért gyorsan elnézést kért és elindult a mosdó felé.
Legszívesebben elfutott volna, de annyira hiányzott neki Abigail, vágyott rá, hogy újra olyan jóban legyenek, mint régen. Jennifer megnyitotta a csapot és a hűvös víz alá tartotta a kezét. Össze kell szednem magam – gondolta. Eltervezte, hogy visszamegy és iszik valamit Abigail-el. Csak uralkodnia kell magán, ez minden. Kissé remegő kézzel zárta el a csapot, majd vett néhány papírtörlőt a falra szerelt adagolóból és szárazra törölte a kezét. Éppen a szemetest kereste, amikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó. Ösztönösen a hang irányába fordult és szembe találta magát Abigailel. A lány rá mosolygott ugyanazzal a kedves, szívet melengető mosolyával, ami régen is volt neki. A mandulavágású, barna szemei csillogtak az örömtől, ahogy Jenniferre nézett. - Kerülsz engem – mondta Abigail, de a mosoly nem tűnt el az arcáról. Jennifer ösztönösen viszonozta a mosolyt, pedig az egész lénye remegett a másik közelségétől. Választ azonban nem adott. Csak nézte a felnőtt nővé érett barátnőjét. - Örülök, hogy látlak – kezdett bele egy újabb mondatba Abigail – annyira hiányoztál. - Te is hiányoztál – felelte Jennifer egészen halkan. A szíve a torkában dobogott. Abigail közelebb lépett és gyorsan átölelte Jennifert. A teste meleg volt és szinte azonnal ellazította a lányt. Jennifer úgy érezte elszállt belőle minden feszültség, hogy az a tíz év el se telt és ők még mindig nagyon közel állnak egymáshoz.
Miután kibontakoztak az ölelésből, visszatértek a többiekhez és örömmel kapcsolódtak be a nosztalgiázásba. Jennifer félelmei nagyrészt elszálltak és ahogy éjfél is elmúlt és szinte mindent felelevenített a régi társaival, azon kapta magát, hogy a korábbi menekülésével ellentétben már vágyik Abigail társaságára. Igyekezett úgy intézni, hogy a közelében legyen és régi poénokkal ugrathassa a lányt. A csilingelő nevetésétől pillangók apró szárnyai verdestek a gyomrában. Úgy tűnt, Abigail is szívesen beszélgetne még vele. Többször elkapta a pillantását, amikor távolabb kerültek egymástól és Jennifer finom csipkelődéseit, soha nem hagyta válasz nélkül. Mikor néhányan már hazamentek és csillapodott a nyüzsgés gyakrabban tudtak kettesben beszélgetni. Jennifer élvezte a helyzetet, amikor a lány beszéd közben megérintette a karját vagy a vállát. Nem tudta, hogy a szokásosnál több pohár pezsgő vagy az emlékek miatt volt, de jóleső borzongás járta át a testét Abigail pillantásától. Miközben a lány az életéről mesélt gyakran elkalandozott a tekintete az ajkaira és tökéltes fogsorára. Újra és újra felidéződött benne az a réges régi emlék, amikor azok az ajak az érettségi vizsgák után, egy őrült buliban az övéire tapadtak. Egész életében kísértette az az érzés, amit akkor a részegség és a vizsgák miatti feszültség számlájára írt. Felnőttként is, amikor a kapcsolatai kezdtek ellaposodni Abigail csókjának emlékével tartotta fent a tüzet. Mindig szégyent érzett emiatt és utána hamar véget is vetett ezeknek a kapcsolatoknak.
Hajnali 2 körül már tíznél is kevesebben voltak és látszott, hogy a többség menni készül. Jennifer tudta, hogy hamarosan eljön a búcsú pillanata. Ez fájdalmas emlékeket idézett fel benne. Vagy az arcára kiütköző szomorúság miatt vagy valami egészen más okból, de Abigail ismét odalépett hozzá és a fülébe suttogta: - Akarod, hogy hazakísérjelek? Jennifer tétovázott egy pillanatig. A gimnáziumban gyakran megtörtént, hogy Abigail elkísérte, de akkoriban közel laktak egymáshoz és már különben sem gyerekek. Jennifer nem tudta hová tenni a dolgot. Csak játszik vele Abigail? Vagy csak cukkolja? Esetleg a nosztalgia miatt kérdezte meg? - Nem lakom túl messze – felelte végül. - Nem muszáj – hadarta gyorsan Abigail – csak gondoltam, jó lenne kicsit távol a nyüzsgéstől beszélgetni, de ha nem akarod... - De persze – vágta rá Jennifer. Nem akarta megbántani Abigailt, aki láthatóan elszomorított a válasz. Ő is szeretett volna még Abigail-el maradni, ugyanakkor tartott is tőle. Nem tudta mire számítson, ha ketten lesznek a sötét utcán, kissé ittasan. Gyanúsan emlékeztetett a szituáció egy korábbira, aminek az emléke máig kísértette, de vágyott is rá, hogy újra élje az egészet. Próbálta elhessegetni a gondolatot, egyáltalán nem biztos, hogy Abigail is ezt akarja és ő maga se tudta biztosan, hogy mire vágyik.
Lassan haladtak a néptelen utcán, egymás mellett. A közvilágítás gyatra fénye, elég félelmetessé tette a környéket. A kora nyári levegő kellemes volt, így egyikük sem fázott. Csak a két nő magassarkújának szabályos kopogása törte meg a csendet. Abigail mélyeket szippantott a kellemesen friss levegőből. Jennifer a mellkasát nézte, ahogy emelkedik, majd süllyed. A formás, kerek mellei csak még jobban kiemelték a folyamatot. Jennifer érezte, hogy melegség gyullad a lábai között és lassan szétterjed a teste többi részére. - Már nem lakom messze – törte meg a hallgatást Jennifer, kissé ijedt hangon. Zavarta a csend és az egyre hevesebben feltörő vágyai. - Én sem – felelte Abigail. Jennifert meglepte a válasz és döbbenten nézett a lányra. - Hogyhogy? Nem külföldön laksz? – kérdezte. - Már nem, két hónapja költöztem vissza – érkezett a felelet. - És nem kerestél meg? – csúszott ki Jennifer száján a kérdés, amit szinte rögtön megbánt. Szégyellte, hogy ilyen gyerekesen viselkedik. - Én nem tudtam, hogy kellene... – mondta zavartan Abigail. Úgy tűnt kissé elpirult és ez meglepte Jennifert. Nem szokott hozzá ilyen reakciókhoz a lánytól. - Hát... már mindegy. Végül is találkoztunk – mondta Jennifer. - Sajnálom Jen – mondta halkan Abigail. - Nem érdekes – felelte gyorsan Jennifer, meglepte, hogy a másik mennyire zaklatottnak tűnt és meg akarta nyugtatni. - Nem ezt, hanem, ahogy tíz éve itt hagytalak. Annyira gyorsan történt minden és nem tudtam nemet mondani a szüleimnek – mondta Abigail. Jennifer úgy érezte magát, mintha pofon vágták volna. Egy pillanatra teljesen lefagyott. Nem akart erről beszélni, de Abigail tovább folytatta: - Tudom, hogy nagyon megbántottalak. Szinte minden nap gondoltam rád. Bárcsak visszacsinálhatnám. - Szinte gyerekek voltunk – suttogta Jennifer. Soha nem hibáztattalak. Abigailen látszott, hogy meglepődik a válaszon. Arra számított, hogy Jennifer kiabálni fog és elmondja mennyire megbántotta őt és hogy sokáig gyűlőlte emiatt, de nem így történt. - Akkor miért menekültél előlem? – kérdezte Abigail és közben megfogta a lány karját, hogy megállásra késztesse. - Nem menekültem – felelte dacosan Jennifer és megrántotta a karját, hogy kiszabadítsa, majd sietve tovább indult. - És most? Most se menekülsz? – kérdezte Abigail kissé emelt hangon, majd a lány után indult. - Most nem akarok erről beszélni, ezt nem fogom az utcán megtárgyalni – felelte Jennifer szintén emelt hangon. - Oké – kezdte Abigail – ha nem akarsz erről beszélni nem kell – mondta remélve, hogy a lány lecsillapodik. Jennifer kissé le is lassított, majd teljesen megállt. - Itt lakom – mondta hirtelen. Az arca kifürkészhetetlen volt. Talán kissé csalódottnak tűnt. Abigailt váratlanul érte, hogy így kell elválniuk. Érezte a feszültséget, ami egész este vibrált köztük, talán több is volt, mint feszültség. - Eljöhetnél a szalonomba... – mondta gyorsan Abigail. Jennifer nem válaszolt. Látszott rajta, hogy nem tudja igent mondjon vagy nemet. - Nagyon jól masszírozok – folytatta Abigail és a lányra vigyorgott. Jennifer még mindig nem felelt, de már nem tűnt dühösnek, még egy apró mosoly is átfutott az arcán. - Kérlek... szeretnék valamit tenni érted – mondta Abigail egészen halkan. - Rendben – felelte Jennifer megadóan. A szívverése újra őrülten gyors lett, mintha most azonnal kezdődne a masszázs.
Abigail odalépett hozzá, egészen közel és egy tollal felírta a kézfejére a címet és a telefonszámát. Jennifer megborzongott az érintéstől és a másik nő közelségétől. Hirtelen beléhasított a vágy. Úgy érezte bármit megtenne azért, hogy Abigail megcsókolja. Ő maga azonban félt bármit is tenni, hiszen az a csók már nagyon régen történt és nem akart ilyesmivel mindent elrontani. Még csak ma találkoztak újra, Abigail talán már el is felejtette az egészet – gondolta. A következő pillanatban azonban Abigail tekintete összekapcsolódott az övével. A mély, barna szemei az övéit fürkészték. Az arcukat csupán centiméterek választották el egymástól. Jennifer ebben a pillanatban biztos volt benne, hogy Abigail pontosan úgy vágyik rá, mint ahogy ő. A pillanat azonban véget ért és Abigail hátrébb húzódott, az arca kissé vörös volt. Ettől Jennifer csak még szebbnek látta. Nem bírt uralkodni magán és kibukott belőle a kérdés: - Emlékszel arra az estére? Abigail nem felelt, de az arcára volt írva, hogy tudja miről van szó. Jennifer úgy döntött, hogy ez többet ér bárminél és mielőtt még meggondolhatta volna magát, gyengéden Abigail szájához érintette az ajkait. A testét hullámokban árasztotta el a forróság. Abigail ösztönösen szétnyitotta az ajkait utat engedve Jennifernek. Egyszerre nyögtek bele a puha csókba, aztán Abigail nem fogta tovább vissza magát és vadul viszonozta a csókot. A nyelveik egymás szájában szenvedélyes táncot jártak. Abigail teste Jenniferéhez simult, aki ettől úgy érezte, felrobban a vágytól. Szerette volna letépni a ruhát Abigailről és elé térdelni, hogy aztán belenyalhasson a puncijába.
Ez a gondolat kijózanítólag hatott. Hirtelen szégyenérzet fogta el és elhúzódott Abigailtől. Mindketten ziháltak. - Ne haragudj, ezt nem kellett volna – mondta Jennifer két lélegzetvétel között. Abigail csak lihegett és megzavarodva figyelte Jennifert, akinek a viselkedése úgy tűnt, folyamatosan változik. - Hiba volt – tette hozzá Abigail értetlen arcát látva. - Hiba? – kérdezte Abigail és még mindig nem értette mi történt. - Igen, sokat ittam és ez a nosztalgiázás egész este... remélem el tudjuk felejteni – válaszolta Jennifer. Nem nézett Abigailre, helyette a járdaszegélynek beszélt. - Én... – kezdett bele Abigail, de nem fejezte be. Továbbra se tudta, mit mondjon. Az a csók jobb volt, mint bármelyik másik egész eddigi életében és azt hitte Jennifer is ugyanígy érez. - Hamarosan meglátogatlak a masszázs miatt, ígérem – mondta hirtelen Jennifer, de csak azért, hogy megszabaduljon a másik nőtől. - Oké – felelte lassan Abigail. Úgy tűnt Jennifer csak játszik vele. Talán így akar bosszút állni a történtek miatt? Tiszta őrület az egész – gondolta. Már ő is legszívesebben elfutott volna, ezért úgy döntött pontot tesz az este végére. - Akkor én megyek – mondta gyorsan és Jenniferre sandított. A lány még mindig nem nézett rá. - Persze, jóéjt – vágta rá gépiesen és már indult is a nagy kétszárnyú ajtó felé, ami mögött a biztonságot nyújtó lakását tudta.
Abigail is elindult lassan. Ez után az őrület után biztos volt benne, hogy most látta utoljára Jennifert és végtelen szomorúság fogta el. Visszagondolt az együtt töltött évekre és tudta, hogy mindig szerette Jennifer Morgant és mindig jobban, mint egy barátot.
Jennifer becsukta maga mögött a lakása ajtaját és a hátával nekitámaszkodott. Villanyt nem kapcsolt. Csak állt ott a sötétben, az ajtónak dőlve és nézte a bútorok körvonalait. Olyan bűnösnek érezte magát, mint még soha ezelőtt. Mit képzelt? Már nem gyerek. Hogy csókolhatott meg egy másik nőt ittasan és pláne az utcán? Ráadásul Abigail Benson az egyik legjobb barátnője, amit a gimnáziumban csináltak éppen elég volt, erre ő pontosan ott folytatja, ahol abbahagyták. Szégyelld magad – gondolta és a szinte hallotta az anyja megrovó hangját. Ettől hirtelen dühöt érzett. Az anyja pont nem az az ember volt, akitől szívügyekben érdemes volt tanácsot elfogadni. Jennifer teljesen összezavarodott, egy kis ér fájdalmasan lüktetni kezdett a halántékán. Helyre fogom hozni, határozta el, majd elindult befelé a lakásban.
Másnap Jennifer céltudatosan ébredt. Várt néhány órát, aztán tárcsázta a tegnap kapott telefonszámot. Abigailt nagyon meglepte a hívása, de gond nélkül beleegyezett egy délutáni kávézásba két vendége között.
Mindketten pontosan érkeztek és nagyon jól elbeszélgettek. Az előző estéről nem sok szó esett és mivel tökéletesen normálisan viselkedtek úgy tűnt a váratlan találkozás és a sok pezsgő számlájára írták az egészet. Jennifer nagyon boldog volt. Bár nem látszott rajta, de rettegett tőle, hogy Abigail egy őrült nőnek nézi, aki eltüntette a régi barátnőjét.
Ahogy elváltak egymástól és folytatták a napi rutinjukat, mindketten ugyanazt a következtetést vonták le: a barátság már csak ilyen, nem sok dolog van, amit ne bírna ki, feltéve, ha igazi. Úgy tűnt, az ő barátságuk az.
Következő alkalommal már a masszázs szalonban találkoztak. Abigail úgy intézte, hogy Jennifer legyen az utolsó vendége aznap. Esetleg megisznak, majd valamit utána – gondolta. Jennifer az apró váróteremnek kialakított helyiségben ült és hallgatta, ahogy Abigail búcsúzkodik valakitől. Ideges volt a masszázs miatt. Előfordult már, hogy kipróbált ilyen szolgáltatást, de sejtette, hogy ez más lesz. Kizártnak tartotta, hogy el tudjon vonatkoztatni Abigail személyétől és beleremegett a teste a gondolatra, ahogy levetkőzik és a nő hozzáér a bőréhez. Elhatározta, hogy megpróbál közben beszélgetni vagy viccelődni, hogy kevésbé legyen intim a dolog.
A belső helyiségből egy középkorú nő lépett ki és nyitva hagyta az ajtót. Jennifer azonnal megpillantotta Abigailt. Fekete nadrágot és fehér ujjatlan felsőt viselt, ami teljesen a testére simult. A derekán fekete öv volt, benne egy pumpás adagolóval, amiben aranysárga folyadék fénylett. A hosszú, barna haja lófarokban össze volt fogva. Jennifert megbénította a látvány. Abigail annyira gyönyörű és tökéletes volt, mintha nem is erről a világról származna. Egyenes háttal állt a masszázságy előtt és egy kis törölközőt hajtogatott.
- Szia! Gyere be – köszöntötte Jennifert, aki gépiesen belépett a helyiségbe.
- Készen állsz? – kérdezte és a lányra mosolygott. Jennifer lábai remegni kezdtek, de bólintott.
- Ott tudsz levetkőzni – és egy paravánra mutatott az egyik sarokban, majd egy tiszta fehér törölközőt adott Jennifer kezébe.
A lány eltűnt a paraván mögött. Igyekezett lecsillapítani a légzését és a heves szívverését. Meztelenre vetkőzött és észrevette a mellbimbóit, amik teljesen megkeményedtek. Gyorsan maga köré tekerte a törölközőt, hogy eltakarja őket. Ez csak egy masszázs, ismételgette magában. Abigail nincs itt – gondolta újra és újra, hogy megszabaduljon a kínos vágyaitól.
- Jenny, jól vagy? – kérdezte Abigail és a paravánt figyelte.
- Igen, minden rendben – felelte Jennifer és örült, hogy a hangja nem csuklott el.
Igyekezett rendezni az arcvonásait és kilépett a paraván mögül a törölközőben. Abigail tekintete végigsiklott a testén és nem tudott elfojtani egy mosolyt.
- Ha kész vagy, feküdj az asztalra, segítek – mondta Abigail és kinyújtotta a kezét Jennifer felé.
- Nem kell, megoldom – érkezett a sietős válasz.
Jennifer gyorsan felmászott az asztalra, gondosan ügyelve rá, hogy a törölköző az utolsó pillanatig a helyén maradjon. Abigail nem akarta bámulni a lányt, ezért kissé elfordult, amíg a törölközővel és a masszázsággyal küzdött. Amikor csend lett, vetett egy gyors pillantást a lány felé és látta, hogy már elhelyezkedett az ágyon. A helyiségben félhomály volt a behúzott, vastag függönyöknek köszönhetően. Az elegendő fényről tüzet idéző dekorvilágítás gondoskodott, amely most árnyékokat vetett az asztalon fekvő nő halvány bőrére.
Abigail egy komódhoz sétált, amin a laptopja volt és néhány másodperc múlva, halk, de jól kivehető zene ütötte meg Jennifer fülét. Nagyon különleges, kelta zene volt, sok hagyományos hangszerrel. Jennifer becsukta a szemeit és szorosan összeszorította a fogait, hogy észnél maradjon. Belül szidkozódott, hogy újra ilyen veszélyes helyzetbe sodorta magát.
Abigail a masszázságy egyik hosszabb oldala mellé sétált és Jennifer kis cuppogó hangot hallott. Kinyitotta a szemeit és Abigail combjait pillantotta meg, nem messze az arcától. A cuppogó hang a pumpás adagoló volt, amiből Abigail olajat juttatott a tenyerébe. A következő pillanatban, már tudta, hogy nincs visszaút. Abigail puha, az olajtól enyhén hűvös tenyere a hátára siklott. Lassú mozdulatokkal oszlatta szét az olajat Jennifer hátán. A tenyere hamar átvette a másik test hőmérsékletét. A vállakkal kezdett. Apró körkörös mozdulatokkal kényeztette az izmokat. - Nagyon feszült vagy, próbálj ellazulni – mondta Abigail. Jennifer abbahagyta a fogai összeszorítását és ettől a teste többi része is felengedett kissé. A figyelme ezek után Abigail ujjaira és kezeire fókuszált. Tényleg jól masszírozott. Minden másodperccel egyre oldódott a feszültség Jennifer testében és elkezdte élvezni a masszázst. Abigail a háta középső részénél járt. Ahogy a lány gerincétől a háta külső íve felé haladt megpillantotta Jennifer meztelen melleinek domborulatát. Gyönyörűek voltak, ahogy az ágyhoz nyomódtak. Abigail vágyott rá, hogy megérintse őket, de uralkodott magán. Egyre lejjebb haladt Jennifer hátán. A lány derekánál hosszabban elidőzött. Érzett egy apró csomót a bal oldalon. Finoman nyomást gyakorolt rá, hogy eltűntesse. Jennifer egyre mélyebben szívta be a levegőt. Még egy apró sóhaj is kiszaladt a száján, Abigail egy erőteljesebb érintésétől. Egyre jobban átadta magát a kellemes érzésnek. A teste minden pontján érezni akarta Abigailt. Amikor a lány végzett a derekával, az ágy túlsó feléhez sétált és újra olajat nyomott a kezébe. Jennifer talpait kezdte kényeztetni, erre a lányból már egyértelműen hallható nyögés tört elő. Ahogy Abigail egyre feljebb haladt a lábán, úgy lobbant fel benne a vágy, mint még soha életében. Azonnal megpróbálta elterelni a gondolatai másra, de a kísérlete gyorsan kudarcba fulladt. Csak Abigail érintésére tudott figyelni. Minden mozdulatára a bőrén. Egyre nagyobb forróságot érzett a lábai között. Ahogy Abigail a combjához ért újra felnyögött és érezte, hogy a nedvesség a lábai között összekeni a combja belső oldalát is, Abigail pedig lassan feljebb haladt. A mozdulatai egyre lassabbak lettek. Jennifer attól tartott felrobban a teste, ha nem jut megkönnyebbüléshez. Aztán Abigail kezei finoman a fenekére csúsztak. Itt erőteljesebben nyomkodta a formás izmokat. Ahogy lány fölé hajolt, hogy nagyobb erőt tudjon kifejteni a mellei hozzásimultak a testéhez. - Fordulj meg – mondta Abigail egészen mély hangon. Jennifer megfordult. A mellbimbói keményen a mennyezetre meredtek. A lába közötti forróságot kissé lehűtötte a pozícióváltás, de a vágyait nem. Teljesen kiszolgáltatottnak érezte magát és ez még jobban felizgatta. Tudta, hogy Abigail most bármit megtehet vele és ő képtelen lesz tiltakozni. Abigail a kézfejét kezdte masszírozni, majd az alkarjával folytatta. Ahogy egyre feljebb haladt, a hasához támasztotta Jennifer tenyerét. A lány ösztönösen végigsimított rajta. Abigail gyorsan átment az asztal túlsó felére és a lány lábaival folytatta. Jennifernek fel sem tűnt, hogy kihagyta a másik kezét. Teljesen elborította az elméjét a vágy. Jól hallhatóan felnyögött és egyre szaporábban lélegzett. Abigail is érezte, a másik nő izgalmát, amely a sajátjával keveredett. A mozdulatai egyre inkább simogatássá szelídültek. Az ujjai néhány centiméterre voltak Jennifer puncijától. Abigail nem tudta levenni róla a szemét. Ránézésre is látszott a csupasz területen, hogy nagyon puha. Egy pillanatig még tétovázott, aztán meghallotta a lány egy újabb sóhaját. Ennyi elég volt. A kezét Jennifer puncijára csúsztatta és lassan simogatni kezdte, benyúlva az ajkak közé. Forró volt és nedves. A lány erre megmarkolta az ágy széleit és hangosan felnyögött. Abigail nem fogta többé vissza magát. - Mondd, hogy akarsz engem – mondta határozottan. - Akarlak – suttogta Jennifer két nyögés között. Abigail feljebb tolta Jennifer egyik lábát, az ágyhoz simult és lassan végignyalt a lány csiklóján. Jennifer belemarkolt a hajába. Abigail nyelvének játéka hangos nyögéseket váltott ki a lányból. Úgy érezte belehal a gyönyörbe, semmi nem volt rá eddig ilyen hatással. Abigail nyelvcsapásai megőrjítették, teljesen elvesztette az eszét és átadta magát az orgazmus perzselő lángjainak.
Jennifer lihegve felült az ágyon és megragadta Abigail trikóját, majd felhúzta a lányt az ágyra és szenvedélyesen megcsókolta. Érezte a saját ízét a szájában. Újra forróság árasztotta el a punciját. - Erre vágytam, mióta megláttalak az osztálytalálkozón – suttogta Abigail a lány ajkai közé. Jennifer megfogta Abigail kezét és a puncijára húzta. - Kérlek csináld újra – mondta halkan. Abigail felnyögött, ahogy megérezte a nedves testrész a keze alatt. Újra simogatni kezdte, majd a középső ujját bedugta Jennifer hüvelyébe. A lány hátravetette a fejét és lassan mozogni kezdett Abigail ujján. - Tetszik? – kérdezte Abigail. - Igen – felete rekedten Jennifer. - Nézz rám – mondta Abigail és közben bedugta mégegy ujját a forró nyílásba. Jennifer engedelmeskedett és a szemébe nézett. A lány lassan mozgott benne és neki minden döfésnél elakadt a lélegzete, aztán ahogy gyorsabb és vadabb lett a tempó, a légzése folyamatos zihálásba váltott. Érezte, hogy közel van a beteljesüléshez. Nagyon erotikus volt közben végig Abigail szemeibe nézni. Néhány pillanat múlva megfeszült a teste és hangosan nyögdécselve, újra elélvezett.
Abigail elégedetten mosolygott. Jennifer feltérdelt az ágyon és puhán megcsókolta az ajkait, aztán a nyakára hajolt és lassan kényeztetni kezdte. Abigail halkan felnyögött és közben leoldotta a derekáról az övet, ami hangosan koppant a padlón. Jennifer kezei felfedező útra indultak a testén. Végigsimított a combjain, a hátán, a karjain, majd végül a melleit kezdte simogatni. Abigail gyorsan megszabadult a felsőjétől és a melltartójától. Jennifer megbabonázva nézett a nagy, kerek melleire, majd a szájába vette az egyik mellbimbót. Gyengéden játszott vele a nyelvével és az ajkaival, a másikat közben óvatosan simogatta a kezével. Abigail nyögései megnyugtatták, hogy jól csinálja. Az egyik kezét a lány lába közé csúsztatta és simogatni kezdte. Abigail kigombolta a nadrágját, megragadta a lány kezét és a nadrág belsejébe nyomta. Jennifer a vékony bugyin keresztül is érezte a forróságot. Folytatta a kényeztetést a kezeivel, de közben Abigail melleiről se feledkezett meg, amelyek már kőkemények voltak a szájában. Abigail nyögései egyre hangosabbak lettek, de Jennifer nem akarta, hogy így élvezzen el. Kihúzta a kezét a nadrág alól és elkezdte lehúzni a lányról. Abigail gyorsan megszabadult tőle. Fekete tanga volt rajta, szinte teljesen áttetsző anyagból. Jennifer hanyatt döntötte a lányt, félrehúzta a bugyiját és végignyalt a forró punciján. Az illatok és az ízek buja egyvelege és a gondolat, hogy Abigail élvezi újra felszították az ő vágyait is. Szinte falta a lány nedves punciját. Olyan érzések szabadultak fel benne, amiknek a létezését egész életében elnyomta. Élvezte, ahogy Abigail teste reagál a mozdulataira, hogy szinte hatalma van fölötte. Abigail hangos nyögései betöltötték a helyiséget. A csípőjét ösztönösen mozgatta, hogy a csiklója minél többet kapjon Jennifer nyelvéből és amikor elélvezett szinte sikoltozva adta át magát az észveszejtő gyönyörnek. Amikor Abigail légzése lecsillapodott leült az ágy szélére Jennifer mellé. - Ugye nem bántad meg? – kérdezte a lánytól. - Nem – felelte Jennifer és elmosolyodott. - Akkor jó. Féltem, hogy megint elrohansz – mondta Abigail és viszonozta a mosolyt. - Igazából tényleg mennem kéne, dolgozom este – felelte Jennifer. Abigail az arcát fürkészte, nem volt biztos benne, hogy a lány igazat mondd. - Tényleg a munka miatt – mondta bocsánatkérő arccal, majd lecsusszant az ágyról és öltözködni kezdett a paraván mögött. Abigail is így tett, majd mikor a lány újra megjelent kissé félve kérdezte meg: - Mit csinálsz holnap este? Jennifer nem bírt elfojtani egy vigyort sejtve, hogy mit szeretne a lány. - Azt hiszem jót tenne egy masszázs... vagy egy ital – felelte egyre szélesebb vigyorral. Abigail felnevetett. A hangja élénk és csilingelő volt és Jennifer szíve megtelt tőle melegséggel. Elkísérte a lányt az ajtóig, aztán a füléhez hajolt és belesuttogta: - Hívj fel!
Ahogy Jennifer elhagyta az épületet úgy érezte, hogy egy másik ember lett. Hogy végre nem azt tette, amit a családja elvárna, hanem amire vágyik. Olyan boldog és szabad volt, mint még soha életében és tudta, hogy ezt az érzést nem fogja elengedni és soha többé nem viselkedik úgy, ahogy mások elvárják tőle. Szinte lebegett, nem is járt és a levegőt úgy szívta be, mintha először tenné. Másnap késő este ugyanilyen felszabadultan lépett be a masszázsstúdió ajtaján. Ahogy megpillantotta az ágynak támaszkodó, gyönyörű nőt, a tekintetük összekapcsolódott és Jennifer azonnal tudta, hogy Abigail Benson csak rá várt.