Az érett asszony

Csak egy napja tudtam meg az egyetemi felvételi eredményeket. Hosszú út volt ez eddig is, de jó iráyban haladtam egy reményteli szabad élet felé. Pesti, egyedül élő nagyanyám ugyanis kitörő örömmel konstatálta, hogy jövőre az ELTE Informatikai Kar hallgatója leszek, ezért büszke is volt rám módfelett. Majd kiugrott a bőréből, amikor elfogadtam a meghívását a fővárosba költözésre. Mondanom sem kell, hogy milyen kedves volt a felajánlása, hiszen egy új világ felfedezése várt rám. Egy új világ, amit immár felnőtt fejjel kellett újra megismernem és kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket.
Persze nem kezdődött valami felhőtlenül a dolog, mert már a beköltözésem utáni második napon nagyi megkért, hogy segítsek egy kedves barátnőjének helyrehozni a számítógépét. Na jó, gondoltam, ez a kérés bőven belefér, ha már úgyis ő viseli majd gondomat az elkövetkezendő pár évben. Nem mintha nagy örömömre szolgált volna nagymamákhoz járni PC doktorosdit játszani, de a gépeket imádtam, a kihívások mindig fel tudták kelteni az érdeklődésemet.
Legnagyobb gondot a tájékozódás jelentette, hiszen a városnak csak kevés részét ismertem, de térkép és IGO volt a tapizós telefonon.
A drága mamikám ettől függetlenül útba igazított rendesen, részletes leírást kaptam a Pasaréti lakóparkba jutáshoz, utca, házszám, emelet, melyik busszal menjek, stb, stb. Érdeklődve, nézelődve tettem meg az út jó részét. A házak annyira nem is érdekeltek, csak kiélveztem a városi nyüzsgést és persze vágyakozva kapkodtam a fejem a szebbnél szebb és csinosnál csinosabb lányok után. Bőven volt közöttük, akit szívesen vittem volna ágyba minden előző beszélgetés és ismerkedés nélkül is.
A lakópark közelében a buszból kiszállva végigtekintettem az épületsoron, de a fákkal benőtt parkosítástól nem igazán látszottak a házszámok, találomra indultam jobbra, meg azért is, hogy a közelben beszélgető három lánytól kérjek útbaigazítást. Egyikük egész magasnak tűnt, egy fejjel emelkedett a másik kettő felé. Vékony alkata ellenére nagyon csinos volt, széles homlokából a haja oldalra fésülve, csattal rögzítve világosbarnán csillogott a két szőke mellett. A másik lány, akit profilból láttam, hosszú, sima szőke hajával és a rövidnadrágjából kikerekedő meztelen fenekével bűvölt el. A harmadik társuknak csak a hátát láttam, rövid szárú fehér farmerjából és a kék felsőjéből következtettem az alakjára. Hosszú, szőke tincsei rendezetlen kötegekben hullottak alá egészen a derekáig.
Mielőtt még odaérhettem volna, a magas csaj a sima, szőke hajúval egyetemben elindultak valahová, a háttal álló meg lassú, andalgó léptekkel a ház felé vette az irányt. Na ez pont kapóra jött, gondoltam, legalább ismerkedem egy kicsit, léptem az egyedül hagyott alak után. Egy fél perc, és a bejárati ajtó közelében utol is értem.

– Bocsánat! Segítenél? – szólítottam meg a lehorgasztott fejjel előttem araszoló leányzót, aki a szavaimra villámgyorsan sarkon fordult, mint akit megijesztettek.
Földbe gyökeredzett egy pillanatra a lábam, amikor felismertem, hogy egy idősebb nő áll velem szemben. Első ránézésre olyan negyven körülinek véltem. Hátulról nézve alaposan megtévesztett a fiatalos öltözködése és az alkata. A haja fénylett, mint a tinédzsereké, a napbarnított lábai simasága és az ifjú leányok kedvenc viselete a vékony pántos neonfényű, narancssárga tangapapucs csak még fiatalabbnak sugallták a hölgyet. A valódi korát csak a keskeny ajkait zárójelekként körbevevő ráncok és a nyak és dekoltázs enyhén szeplős és barázdált állapota mutatta.
– Ezer bocsánat asszonyom! Nem akartam letegezni, csak azt hittem fiatalabb! – hebegtem mentegetőzésképpen, de a nő nem szólt egy szót sem, csak kérdőn, felhúzott szemöldökkel nézett a szemembe.
– Tudja, maga olyan csinos és csak hátulról láttam, megtévesztett az alakja és a szép frizurája!
A nő még most sem méltatott válaszra, csak félrehajtott fejjel elnézően, barátságos arccal figyelt, de halvány mosolyra húzódott a szája.
– Ne haragudjon, nem akartam tiszteletlen lenni! – folytattam, mert úgy éreztem, a nő vár valamire, és ekkor végre megszólalt.
– Nem voltál tiszteletlen, mással is előfordult már, és nem szükséges bocsánatot kérned. – mondta megnyugtató hangon.
Ott álltam a nőtől két méterre, és bennem ragadt a szó, csak néztem végig rajta, és próbáltam kitalálni a korát, de meghatározhatatlannak tűnt. Nagyon szép szőke haja kusza, de ápolt, enyhén göndör tincsekben hátrafelé felfésülve a homlokából, vékony arc és keskeny, hegyes orr, kecses nyak, és csodásan, peckesen domborodó formás mellek. Egy félhomályos helyen simán eladhatta volna magát harmincévesnek. Zöldes árnyalatban pompázó szemei megbűvöltek, dermedten álltam és bénán bámultam a szexi kis vadmacskát. Igaz, közelről azért látszott, hogy nem olyan feszes már a bőre, a karjain és az állán enyhén megereszkedtek a vonásai, de ez mit sem vont le a szépségéből.

Vélemény, hozzászólás?